A vércukorszint mérése az inzulinnal kezelt betegek számára kötelező, a tablettás kezelésben részesülők részére pedig javasolt, hiszen hirtelen fellépő hipoglikémia esetén életmentő lehet.

A cukorbetegek többségének állapota diétával, illetve gyógyszeres kezelés és diéta együttes alkalmazásával egyensúlyban tartható, de a diabeteszesek közül körülbelül minden ötödik inzulinos kezelésre is szorul. Az ő számukra elkerülhetetlen a naponta többszöri vércukormérés, de a nem inzulinnal kezeltek közül is egyre többen igénylik anyagcsere állapotuk otthoni ellenőrzését, ugyanis így rendszeresen megismerhetik az egyes ételek vércukorszintet emelő hatását, és megtudhatják, hogy esetleges rosszulléteik mögött nem áll-e kiugróan magas vagy éppen alacsony vércukorszint.

A nem inzulinnal kezelt betegeknek elég a heti 1-2 alkalommal végzett vércukorszint meghatározás. Érdemes reggeli előtt, illetve más alkalommal étkezés után 1 órával mérni. (A vércukorérték akkor jó, ha az éhomi - illetve étkezés előtti - érték 4-7 mmol/l között van, étkezés után 1 órával pedig nem haladja meg a 9-10 mmol/l-t.) Ez a váltakozva mért érték több információt ad az anyagcsere állapotáról, mint a csak éhomi érték.

A fix inzulinkombinációt használó betegeknél napi 1-2 mérés javasolt. Célszerű az ún. lépcsőzetes mérés, azaz napi 2 mérés esetén reggeli előtt és után 1 órával, másnap ugyanez, csak ebéd előtt és után, harmadnap pedig vacsora előtt és után, illetve napi 1 mérésnél a fenti időpontokat naponta változtatva, vagyis reggeli előtt, másnap reggeli után és így tovább. Ha a reggeli előtti vércukorérték magasabb, akkor javasolt hetente beiktatni éjjel 2 órakor is egy mérést.

Az intenzív inzulinkezelésben részesülőknek napi 3-5 alkalommal javasolt mérniük vércukorszintjüket. Az étkezés előtt mért értékek a bázis inzulin hatékonyságáról adnak visszajelzést, a főétkezések után 1 vagy 2 órával mért értékek pedig a rövidhatású inzulin és az étrend együttes hatásáról jeleznek vissza. A vércukorszintet időnként az utóvacsora elfogyasztása előtt is érdemes megmérni. Napi 3-5 alkalommal javasolt vércukorszintet mérni pl. terhes diabéteszes nőknél, valamint akkor, amikor valamilyen más megbetegedés (különösen, ha hányással vagy hasmenéssel jár) éri a cukorbeteget, és azoknál a diabéteszeseknél, akiknél gyakran és váratlanul túl alacsonyra esik a vércukorszint, vagy folyamatosan magas.

Intenzív vércukor önellenőrzés szükséges akkor is, ha az étkezési időpontok megváltoznak, ha a páciens szokatlan stressznek van kitéve, fizikai igénybevétele fokozott, vagy ha pl. időzóna átlépéssel járó utazáson vesz részt. A jól beállított, stabil betegeknél a kevésbé gyakori ellenőrzés is elegendő lehet. A kezelőorvos segíthet az olyan vércukor ellenőrzési rendszer megtervezésében, amely leginkább megfelel a páciens diabéteszének, életmódjának.

A vércukor önellenőrzés eszközei széles választékban rendelkezésre állnak, az inzulinnal kezelt betegek részére a TB támogatást nyújt a vércukormérő készülékek, illetve a hozzávaló tesztcsíkok megvásárlásához (a közgyógyellátásra jogosultak részére ingyenes). Legjobb a vércukormérő készülék, vagy pedig olyan tesztcsíkot érdemes választani (törlős, végpontreakciós), ahol a doboz oldalán levő színskáláról 1 mmol/l pontossággal olvashatók le a vércukorértékek.